A Szilvalekvár és a Zabpehely

Egy régi Spájzban összebújva, hej,

két Krumplinudli és egy Kanna Tej

közt Szilvalekvár úr és Zabpehely

kisasszony,

míg nyekegnek a Ház vén ajtajai,

hüppögve sírják vissza hajdani

fogyaszthatóságuk a hajnali 

kakasszón. 

,,Jaj, hisz oly lágy és omlós volt kegyed,

s lám, minőségét nem őrizte meg, 

az Időnk túl hamar lejárt" szepeg

a Lekvár,

,,minőségünk a szívben tartatik, 

s közöttünk már a romlás kajtat itt, 

kisasszonyom, s a Romlás, jaj, alig

szelektál."

,, Bizony, Lekvár úr, mint a csillagok,

oly fényes volt Ön is és illatos-

sötét a színe mint a tinta most,

s bezápult. 

Emlékszik még? Két éve vagy tavaly

négy Céklarépa és egy Tégla Vaj

közt összebújva sugdolózva, haj, 

be szép volt..."

Így sírdogálnak összebújva, hej, 

két Krumplinudli és egy Kanna Tej

közt Szilvalekvár úr és Zabpehely

kisasszony,

S a pír elfutja őket, restelik,

hogy hüppögésükkel telis- teli

lesz már a régi Spájz az esteli 

harangszón.

Varró Dániel verse, mely a Bögre az Azúr könyvben jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában még 1999-ben. Mindenkinek ajánlom szeretettel!

Kép forrása1 

Kép forrása2