Liliomkert

Hallottam már róla több embertől is, olvastam róla a Nőklapjában. Már akkor is tudtam, hogy ott a helyem, legalább egyszer. Az egyszer megvolt, de most érzem, hogy még, még, még akarom! Ismered azt az érzést, amikor valaki mesél egy helyről, egy étteremről, egy városról és érzed a lelked mélyén, hogy oda te is el fogsz jutni, hogy te is látni fogod élőben? Hát így voltam én, a Liliomkerttel. A mesébe illő név, már rosszat nem takarhatott. Az hogy egy meleg augusztusi napon végre sikerült saját szememmel látnom, a nyár egyik remek élménye volt. 

Mi is a Liliomkert? Hát, nem egy egy botanikuskert, az biztos! Kezdetben kertészetnek és használt, de gyönyörű, bontott építőanyagok értékesítésére nyílt ez a hely, mára egy kultikus piaccá vált, amely az év minden vasárnapján várja a látogatókat kora reggeltől Káptalantótiban.  A csoda megálmodója Harmathy Ildikó, aki megteremtette a lehetőséget és a helyszínt, a helyi és környékbeli termelők, kézművesek, művészek, régiségesek sokasága számára, hogy legyen egy biztos pont a Balaton-felvidéken, ahol a vásárlókkal egymásra találhatnak hétről- hétre. A piac folyamatos nehézségeiről, engedélyezésről és esetleges szomorúságokból az idelátogató nem érez semmit, pedig biztosan van keserűség több emberben is... Ehelyett érezhető a vendégszeretet, a kedvesség, a nyílt beszélgetési szándék. Most voltunk itt először és mégis több helyen ismerősként, barátként fogadtak, tájékoztattak minket. Fél tizenegy tájban több száz vagy akár több ezer ember is járt a piacon, parkolóhelyet is keresni kellett. A főút mellett álltunk meg, amikor is egy árus kedvesen odalépett a kerítéshez és elmondta, hogy ha megfogadjuk tanácsát a sok- sok az út mellett parkoló autó ellenére ide nem állunk, mert rendszeresen jönnek a rendőrök és súlyos, harmincezres bírságokat osztogatnak a sietős piacozóknak. Az árus javasolta, hogy menjünk a kijelölt parkolóba és ott keressünk helyet. Így tettünk, és nagyon hálásak vagyunk még mindig a segítségedért, Kedves Árus! Tehát, ti se parkoljatok majd az út mellett. 

Kíváncsi vagy már a képekre, a portékákra? Érzed az izgalmat a hasadban? Akkor jó! Kezdjük. 

A piacon körülbelül fele- fel arányban vannak az élelmiszerárusok és a kézművesek és egyéb csudaságokat árulók. Én mostani bejegyzésemben a nem ehető, iható dolgokra koncentrálók. Igaz, ezek is megmozgatták fantáziámat, de lévén, hogy falusi lány vagyok (immár),  ezek többségét magam is megtermelem, elkészítem: gyümölcsök, zöldségek, házi lekvárok, különleges szörpök, savanyúságok, extra sütik. Ínycsiklandozó sajtos és mangalicás standokat láttunk, de a nagy meleg miatt, nem mertem ilyeneket vásárolni. 

Megmutatom az én kedvenceimet, erről a cseppet sem szomorú vasárnapról. 

Szárított virágkoszorúk, csokrok. Az asztal kialakítása is nagyon szép volt, nem csak a termékek.

Egy fiatal keramikus lány termékei ezek, nagyon szégyellem, de nem írtam fel a nevét. Láttátok a Mindent anyámról című filmet? Nekem az egyik kedvencem, valahogy ezek a kerámiák kapcsán az a spanyol életszeretet jutott eszembe. Elfogadnék ilyen csempéket is a konyhámba.

Fém díszek, kaspók. A helyszínen azt is megnézhettük, hogy készítik a lányok. 

Régiségesek, a pergola alatt berendezett és birtokba vehető szobák külön tetszettek. (Jobbra lent.)

Piaci forgatag. Ha elfáradtál van lehetőség enni egy kis sütit vagy valami finomságot a pecsenyésektől, a  trombitafolyondáros- akácos lugas hűse alatt. 

Igaz bejegyzésemben nem az élelmiszerekre koncentrálok, de ilyet még nem láttam, ezért megmutatom nektek! Ti hallottatok már a bor jamről? A név, a dizájn és az egész nagyon ötletes. Szívesen vinnék ajándékba a külföldön élő barátaimnak is, mint igazi magyar dolog. 

Volt muzsika is. 

A helyes fiúk kicsit zavarban voltak, de azért szívesen pózoltak a kamerának. 

A fafaragó helyben is dolgozott. 

Otthon készített termékei. 

Egy sütit? Nagyon ötletesnek és egyedinek tartottam ezeket a torta, süti gyertyákat. A képen is szépek, de élőben teljesen élethűek voltak. Ajándékba egy sütifaló diétázónak?

Kézzel készített teljes garnitúrák. Levendulás, cseresznyés és olívás.

És hogy mik a szerzeményeim? Nem fogjátok elhinni, de SEMMI. Hogy lehet ez? Hát, az úgy volt, hogy az egész piacos hangulat miatt teljesen megrészegedtem, és a sok élmény, a sok szép tárgy, a finom ételek hatására nem tudtam a bőség zavarában egy- egy dologra koncentrálni, mert szinte minden asztalnál újabb és újabb kívánatos dolgokra lettem figyelmes. Hát, így esett, hogy én a nagy piacos, vásárfia nélkül tértem haza, de ennek van ám előnye is. Vissza kell térnem! Látogassatok el ti! Egy élmény lesz. 

Liliomkertről még több információ és történeket, mesék a piac életéről, mindennapjairól.