A cím, akár egy mese frappáns címe is lehetne, de most egy személyes történetet mesélek nektek. Egyik nap az IKEA éttermében a kis Tornádóm, rohangált a köztudottan gyerekbarát helyen. El-elbújt a műanyag székek között és minden idegenre örömmel szórta mosolyát, ha azok mondták neki, hogy kukucs.
Na, ekkor szólított meg egy kedves néni aki örömmel és lelkesen mesélte, hogy a gyerekek nem elbújni szeretnek valójában, hanem a megtalálás öröme hajtja őket, az hogy valakit újra megpillanthatnak, hogy valaki örül nekik. Azt mesélte az egyedül falatozó néni, hogy ha egy gyerekkel sokat játszanak kukucskálósat, akkor egyes kutatások szerint felnőtt korában sokkal magabiztosabb lesz, mint a játékot hiányoló kortársai, mivel tudja, hogy mindig megtalálják és mindig figyelnek rá. Nem tudom, hogy mennyire pontos volt a minta, egyáltalán volt-e valaha ilyen irányú kutatás. De nem is ez a lényeg, hanem, hogy minden gyerek imád ilyet játszani és tényleg fantasztikus látni, hogy minden egyes megtalálás után mennyire tudnak örülni. Az pedig, hogy idegenekkel is, minden fenntartás nélkül játssza a játékot, tökéletes nyitottsággal, odafordulással, külön öröm anyai szívemnek.
Egyszer azt olvastam, hogy azért szeretjük az elbújós játékokat, a kuckókat, mert olyan biztonságosnak érezzük, mint az anyaméhet. Nem tudom. De adjuk meg a lehetőséget a gyerekeknek, hogy játszhassanak ilyet, ha szeretnének. Mondjuk így, mert ahogy sok minden nem, ez sem anyagi kérdés.
Mit gondolsz a kuckókról? Neked melyik tetszik?
Bármelyiket is nézem nagyon szép mindegyik! Azt írod hogy nem anyagi kérdés? Az hogy ezekből valamelyiket lemásoljuk kicsit hasonlóra az valóban nem anyagi kérdés, de pont ilyet csinálni esetleg mint ami itt van az már igen!Az én kis unokám az ajtó mögé bújva is szokott kukucskálni, és ahová nem szabad az dirrektbe jó a függőny mögé bújni. A lányomék vettek neki egy kis játszó házikót abba viszont akkor bújik el, amikor tisztába szeretné tenni!:-) Ilyen a gyerek!
VálaszTörlésA gyerekek tényleg szeretnek bújócskázni és kukucskálni, de főleg elvonulni a figyelő felnőtt szemek elől. Ezek az ötletek megvalósítása ugyanilyen formában talán sokaknak tényleg drága, de mindezt magunk is el tudjuk készíteni. Egy kis mintás karton anyag felfüggesztése a szekrény és a fal közé, vagy az ágy elé a plafonra felfüggesztett vidám, színes függöny már biztonságos kis kuckót biztosít nekik. Aztán a nagyi által készített színes kiegészítőkkel már otthonossá is varázsoltuk kis birodalmukat. A férjem furnér lemezekből készített az unokáknak kis házikót, ablakokkal ajtóval, még kis „mosogató” és „főzőlap” is volt benne. A nagyi (én) színes függönyökkel, szőnyeggel, kis terítőkkel, préselt virágokból készült képekkel, színes párnákkal tette vidámmá a kis kuckót. Rettentő boldogok voltak vele a gyerekek és fillérekből állítottuk össze Nekik. Hat évig „szolgálta” a sorban érkező unokákat. Megérte!
VálaszTörlésA nem anyagi kérdést úgy értettem kedves Éva, hogy nem kell, hogy ilyen tökéletes legyen, mint ezek némelyike, elegendő ha egy nagy asztalt letakarunk egy méretes ágytakaróval. És már készen is vagyunk. Mert szerintem a gyerekek tényleg nem attól lelkesek a kuckóra, hogy milyen extra, milyen drága az, hanem maga a funkció érdekli őket. És úgy a legjobb, ha még van hozzá játszótárs is, tesó vagy szülő vagy barát vagy legalább egy sereg baba.
VálaszTörlésNagyik mindig lelkessé tesztek az ilyen beszámolókkal! Minden unokának ilyen nagyszülőket kívánok! :D