Zöld puff

Egyszer órákig röhögtem azon a szón hogy: PUFF! Gyerekkorom óta így nevezzük azt a kis ülő alkalmatosság, aminek szövettel van bevonva a teteje. Remekül lehet rajta lábat pihentetni is, amikor az ember lánya ül a fotelben és lábujjai közé rózsaszín habszivacs darabokat erőltet, hogy a piros körömlakk ne kenje össze a másik ujjacskáit még véletlenül sem. Na, ekkor tökéletes a puff. Mert hogy fel a lábak és és mehet az örömteli várakozás, amíg megszárad a lakk. Ilyen pózban csak fohászkodni lehet, hogy jó sokáig tartson, legalább egy- két oldalt tudjunk olvasni vagy egy fél részt megnézni a kedvenc sorozatunkból. 

A kész zöld puff. Az egész szoba hangulata megfog. Vidám, fiatalos. A bútor lenyitható kis asztalkája is praktikus és csajos. 

Ilyen volt eredetileg, a lomtalanításból szerzett darab. Őszintén szólva elég csúnya. 

Fehér festék a lábakra, élén zöld kárpit és már rám sem lehet ismerni az eredeti darabra!
Neked hogy tetszik? Szereted a puffokat, ezeket a kis multifunkciós darabokat?

Forrás