Az alap egy régi tévészekrény. Nem tudom, hogy ez csak amerikai bútor-e vagy nálunk is volt ilyen tehetősebb családokban, nálunk nem volt. Igaz, mi sosem voltunk nagy tv imádók. Videónk az volt, már a nyolcvanas évek derekán, egyedül az utcában. De anyu kérésére hamar túladtunk rajta, mert éjjel a fél utca nálunk nézte az alámondásos karatés filmeket, ami azért kicsit zavaró volt.... Így történt, hogy eladtuk a videónkat, pedig én rongyosra néztem a három mesekazettánkat. Látta valaki a Csehszlovákiában készített Tau bácsit? Egy keménykalapos néma, varázslóról szól, aki nagyon vicces helyzetekbe keveredik a repülőtéren, az állatkertben. Imádtam és kívülről tudtam az egészet, igaz Tau bácsi szövegét nem volt nehéz megtanulni.
Kanyarodjunk vissza a családi történeteimtől a komódhoz. Igaz itt is vannak családi történetek, amik szépek. Ha kedvet érzel, hogy a fotóidat vagy a nyaralás emlékét vagy a gyermeket növekedését egy bútoron örökítsd meg, akkor itt a remek lehetőség.
Ízelítőnek megmutatom, hogy milyen lett a kész mű.
Ez volt az eredeti koloniál utánzatú bútor, hangfalakkal. Eredetileg tévészekrény.
Ki kellett szedni a hangszórókat és az összes elektromos részt.
Majd alapos tisztítás után jöhetett az egyenletes fekete festés.
Ez a csodaszer kellett ahhoz, hogy a komód tetejére ragasztott régi fotók montázsa egy fényes felületté változzon.
Fotók, képeslapok. Családi emlékek vagy csak a bolhapiacon talált kincsek.
A kész bútor.
A képek.
Ez a ragasztó olyan fényes hatást kelt, mintha egy üveglapot tettünk volna a tetejére.
Nagyon tetszik! Ilyet majd szeretnék egyszer! :)
VálaszTörlésCsodálatos átalakulások! :)
VálaszTörlés