Első igazi, saját lakásriportomat olvashatjátok. Több hete készítettem a képeket, azóta érlelődik bennem ez a sok minden, amit el akarom nektek mesélni, meg szeretnék mutatni.
Régen, amikor még Pesten laktam, akkor számtalanszor játszottam azt a metrón, hogy megpróbáltam kitalálni vagy inkább gondolkozni afelől, hogy az éppen szemben ülő hol élhet, mit dolgozhat, milyen az élete. Persze, az ember ilyenkor csakis a külsőségekre, a női megérzéseire tud apellálni. Arra, hogy milyen ruha van épp az illetőn, milyen a haja, barátságos-e, és hozzákapcsolja meglévő sztereotípiáinkat, saját éppen aktuális lelkivilágát és így kitalál egy képet. Szeretem ezt a játékot, ha van kedvetek, próbáljátok majd ki, nem csak metrón lehet játszani, az a legjobb benne. Orvosi váróban vagy könyvtárban vagy étteremben, bárhol.
Németh Klárát régóta ismerem, legalább tíz éve, vagy talán tizenöt is van. De nem sokat beszélgettünk, szinte semmit. Pedig nekem mindig is szimpatikusnak, érdekesnek, különösnek tűnt. Hogy miért? Mert mindig nagyon jól öltözött, tudom, hogy ez csajos dolog, de hát így van. Többségében fekete ruháit színes kiegészítőkkel dobta fel, nem riadt vissza a színes harisnyáktól és az elegáns ékszerektől sem. Ebből az aprócska nőből egyszerre sugárzott a különcség és a szeretet utáni vágy. Finom akvarelljeiben, míves tűzzománcaiban is ez kettősség, a finomság, a humor, a pikírtség van jelen egyszerre. Élt bennem egy kép, ahogy a játék során is, elképzeltem egy otthont, de amikor kedves invitálására ellátogattam hozzá Hahótra egy kis zalai faluba. Be kell, hogy valljam várakozásaim, elképzeléseimet mind felülmúlta, amit ott láttam.
Kultúrák, színek találkozása egy régi zalai parasztházban, ami nem is kifejezetten parasztház. A fehér ház égszínkék ablakai rögtön felhívják minden járókelő figyelmét, itt valami különleges fog történni. És a csoda nem várat magára. Ahogy belépünk a ház legnagyobb közösségi terébe, a konyha- étkezőbe, el vagyok varázsolva. Kapkodom a fejem, mindenhol kis enteriőrök, mintha egy-egy csendélet beállításai lennének. Úgy sorakoznak az almák a fehér lambéria végére ültetett polcon, a menóra társaságában, mintha másképp nem is lehetne tárolni őket. A rakodóasztalon helyet kap egy régi kulcs, egy fém bagoly társaságában. A legjobb az egészben az, hogy érzem ez egyáltalán nem nekem szól, nem a kamerának, itt mindig, minden változik, alakul, de nem a vendégek, a látogatók kedvéért, csakis a szépségért, önmagáért. Hiszen itt egy művésznő lakik, szerető társával és az ő kis Napsugarukkal, a kutyussal. Klári gyerekei már felnőttek, mégis a falusi ház jelenti számukra az otthont, az anyai szeretet, ahova jó hazatérni. És ezen nem is csodálkozunk, mert egy rendkívül gondoskodó, szerető anya várja őket, aki ha épp nincsenek itthon, akkor csomagban küldi az otthoni finomságokat.
Ebben az otthonban tökéletesen megférnek az antik darabok, a legmodernebb bútorokkal. Az indiai textilek összhangban állnak a szobrokkal, képekkel, amik a lakás számos pontján feltűnnek. Érdekes páros az antik bútorok és a modern linóleum találkozása.
Az angolos, ide csináltatott konyha igazi gyönyörű darab. Sok finomsággal, pöttyös maratott üveggel, színes gombokkal a kis fiókokon.
Minden darab szép valamiért.
A változatosság gyönyörködtet.
Az étkező falát fehér lambéria borítja, melynek tetején egy polc kapott helyet, amit mindig az évszaknak megfelelően rendeznek be.
A húszéves, óriási majomkenyérfák a konyhapulton kaptak helyet, a cserepeket régi kották díszítik.
A fények játéka. A konyhában bolhapiacon talál kincsek díszítik a polcokat, ablakmélyedéseket.
A különleges fogantyúk kékjében köszön vissza a különleges villanytűzhely erőteljessége.
A konyhabútor helyi mestert munkája, az üvegeket is pöttyösre maratták a tökéletes összhatás érdekében. A rózsaszín porcelánok nem csak díszek, a ház több pontján megjelennek, de mindig tartanak benne valamit, most épp gyümölcsöt.
A különleges tűzhely.
Csodás fényekben lehet pihenni, teázni a kényelmes kanapén. A tűzhely és a nyílászárók kékje a nappali falán köszön vissza. Az indiai textilek csak fokozzák az eleganciát.
A házban nagyon jól megférnek egymás mellett az antik darabok, mint ez az eredetileg a házhoz tartozó cserépkályha és a modern, design hintaszék. A nappali erős kékje emeli ki a két darabot. A házat a 1920-as években egy Amerikából hazatért magyar férfi építette, aki mindenből a kor legjobb minőségét akarta beépíteni, a kályha akkortól díszíti a helyiséget. Az idő mit sem fogott rajta.
A nappaliban is helyet kaptak a rózsaszín porcelánok.
Klára volt férje, a Fischer György, akinek kisplasztikái láthatók a szekrényen.
A háló és nappali egymásból nyílnak, a tágasabb tér érdekében az ajtót eltávolították és gyönyörű keleti textil határolja a teret.
Fantasztikus látni, ahogy egy otthonon belül harmonikusan megtalálható több vallási jelkép is.
A hálóban a tökéletes fehérségű steppelt- hímzett takaró és a hozzá tartozó hófehér párnák ellensúlyozzák a falvédő erőteljességét. A kézi hímzésű textíliák minden centiméterén érezhető a munka, az odaadás.
A csöpp fürdőben a fa és a természetes színek, egyszerűsége dominál. Minden kitalált, egyszerű és nagyon szép.
Tűzzománc kellékei. A színek sokasága.
Klári egyik munkája.
A kert egy méretes belsőudvar, ahol a szomszédok kíváncsi tekintete elől el lehet bújni.
A kertben kemence is helyet kapott.
Ezt a képet nem én készítettem, hanem a múlt nyáron készült. A terasz, remek hely a pihenésre, olvasásra. Ő Napsugár a család szeretett kutyusa.
Ez a látvány fogad minket a kertből.
Ha Hahóton jársz és egy gyönyörű kék házat látsz, ami a riport elkészülése óta zöld nyílászárókat kapott, akkor tudhatod jó helyen jársz.
Köszönettel tartozom, hogy bemutathattam egy igazi otthont. Nagy öröm volt nekem. Fogadjátok szeretettel és kérlek, hogy osszátok meg véleményeteket, mi az, ami igazán tetszik, hogy a kedves háziak is visszajelzést kapjanak, hogy nektek mi a kedvencetek.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
