Könyvajánló: Bill Bryson: Otthon – A Magánélet rövid története

„Ha egy mondatban akarnánk összefoglalni, úgy fogalmazhatnánk, hogy a magánélet története a szép lassan kényelmesebbé váló életünk története.”

Aki szerette a szociológia tantárgyat az egyetemen, a főiskolán, aki szívesen olvas történelmi témájú könyveket, akit lebilincselnek a National Geo műsorai, aki szereti tudni, hogy mi miért van, hogyan lett, azoknak, nagyon- nagyon fog tetszeni Bill Bryson legújabb magyarul megjelent könyve. 

 Az amerikai újságíró, precíz kutatásokat, történelmi anyagokat felvonultató könyve, az 500 oldalas terjedelem ellenére érdekes és igazán elgondolkodtató, sodró lendületű. Nincs szerelmi szál, nincs regényes történet benne, mégis a gördülékeny stílus, a sok-sok új információ érdekessé teszi. A ház egyes helyiségein végighaladva tudunk meg mindent, kronológia sorrendben a helyiségek történetéről, az ott használt eszközök feltalálásáról, az adott kor szokásairól, társadalmi berendezkedéséről. Bepillantást nyerünk a születés- a halás misztériumába, a cselédek- komornyikok viszonyába, a kémény, az elektromosság feltalálásának történetébe. Lehetetlenség összefoglalni, hogy Bryson milyen témákat jár körül, ugyanis erre kell az 500 oldal.

Abszolút jó, éjjeliszekrény melletti olvasmány. Nem kell folyamatosan olvasni, egy- egy fejezet annyi új információt, érdekes történetet tartalmaz, hogy bőven lesz idő másnap azon elmélkedni. Például megtudjuk, hogy 1755-ben új szó és egyben új helyiség is a dining room, az ebédlő. Mivel addig kis asztalokon étkeztek bármelyik helyiségben, ahol éppen tartózkodtak. Ekkor terjedt el a villa általános használata is, melyet korábban ismertek már, de ekkortól lett az asztal kötelező tartozéka.

Olyan érdekességekkel is szembesülünk, hogy Edwin Beard Budding, aki művezető volt egy ruhagyárban, egy alkalommal oldalra fordította a textilvágógépet, majd  ráeszmélt, hogy a gépezet így alkalmas a fű lenyírására is. 1830-at írunk és nagy találmánynak lehetünk tanui, tekintve, hogy eddig még senkinek nem jutott eszébe, hogy a füvet géppel vágja.

A viktoriánus illemszabályok sokaságából is megismerjük a legérdekesebbeket, például, „ a hölgyek még a gyertyát sem fújhatták el vegyes társaságban, nehogy valaki fantáziáját beindítsa az ajkuk csücsörítése. Nem mondhatták, hogy „mennek aludni”- ez túl izgató képeket idézett volna fel a beszélgetőpartner fejében-, inkább „visszavonultak”.

Közérthető stílus, gyakran humoros leírások, jól szerkesztettség és pontosság jellemzi a könyvet, nagyon sok új ismeretet, információt kapunk.

Akinek tetszett Aronson: A társas lény című könyve, az szórakoztatónak fogja találni az amerikai szerző, Bill Bryson művét is.

 Most diplomázó építészeknek, lakberendezőknek praktikus, hasznos és egyben szórakoztató ajándék!

Köszönöm az Akadémiai Kiadónak, hogy elolvashattam és továbbra is forgathatom ezt a könyvet, biztosan hasznát veszem további cikkek írása során is.