Kerítés saját kezüleg

Zalában a szegekben a Göcseji Falumúzeum szerint, nagy hagyománya van a fűzből való építkezésnek, előszeretettel használták a paraszti világban kerítésnek, kisebb ólak, kerti építmények számára. Remek fatárolók, ketrecek, kasok készíthetők fonási technikájával. 

Amikor pár éve a helyi skanzenben jártunk, ami tényleg szívből ajánlok mindenkinek, akkor döntöttem el, hogy én ilyen kerítést valahogy csinálni fogok. 

A házak előtt takaros kis udvarokat védi a jelképes kerítés. 

És akkor nézzük, hogy a néprajzos inspiráció hova is vezetett. A kiskertemet tavaly ősszel körbe akartam keríteni valamivel, a skanzenben látott vesszők ekkor léptek a színre.

Adott volt egy vesszőfa, ez a fűzfának az fajtája, amit szokás kosárfűznek nevezni, tehát nem a lelógós. Ősszel levágtam minden ágát, ezekről szépen lehúztam a leveleket és a mellékágakat. De jól látható a képen, hogy már márciusban szépen hajtani kezdett az anyafa és most már nem kell sokat várni arra sem, hogy újabb dolgokat lehessen kipróbálni belőle.

Nem főztem őket, nem szárítottam különösebben, nem csináltam vele semmi extrát. Kimértem, hogy hova szeretném a kerítést, és negyven centinként leástunk egy vastagabb ágat. Ez lett a szerkezet tartóoszlopa. 
Majd az egyet elől, egyet hátul technikát alkalmazva fontuk meg a kis kerítés. Azért, hogy ne bomoljon szét, minden ág végét próbáltam az előző sor alá bedugni. Így fixáltam a sorokat.

Így nézett ki a fonás után. 

Most ilyen. 

Ja és még valami. Minden tartóelem kihajtott. Újabb vesszőfák a láthatáron. Terveim is vannak bőven...

Mit szólsz a kerítésemhez?