Művészi tűzifatárolás

Vannak emberek, akik mindenben megtalálják a kreatív lehetőséget, mások mindenből képesek pénzt csinálni, van, aki meg bárkivel képes szóba elegyedni pillanatok alatt. Ma az első csoporttal foglalkozom, az olyanokkal, akik még a munkában is szépséget, sőt a gyönyörűséget látják meg, akiket egy kupac fadarab is az alkotásra sarkall.
Szeretek fával fűteni, tudom, hogy munkás, hogy macerás, sőt még koszos is, de hihetetlen jó érzés nekidőlni a cserépkályhának, hallgatni a tűz ropogását és nézni az egyre nagyobb, vöröslő lángokat. A gáz egyenletes meleget ad, de olyan drága, és olyan hideg van tőle a lakásban, teljesen más a hőérzet az igaz "tűztől". A tűz melege a szíveket is átjárja.

Baráti  társasággal szoktunk fát vágni, igazából úgy helyes, hogy a fiúk vágják, motorosfűrésszel, baltával aprítják, majd mi, lányok gúlába rendezzük vagy a fatárolóba visszük a kályha-kész darabokat. Mindig ügyelünk rá, hogy nagyon rendezett legyen a végső összkép és praktikus is. De ezeket a képeket nézegetve meg kell állapítanom a mi farakásaink, még a "bölcsis" szintet sem érik el ezekhez képest.

 Szigetelés helyett, évente újabb fa kerül közvetlenül a ház elé. Tudom, hogy egyesek szerint rongálja a vakolatot. Szellőzést biztosít, esztétikus és nyáron száradhat a ház.

 A lépcső alatti helyet mindenképpen érdemes kihasználni. A fatárolás adja magát, de a boltívvel biztosan volt sok meló.

 Fából fa, unatkozó erdei famunkások alkotása?

 Akárcsak a magyar szalmabála.

 Rendszeres olvasók már tudják, hogy nem szeretem a szekrénysorokat. Ez a formabontó darab mindenképpen újszerűséget hoz a megszokottakhoz képest.

 Hatalmas gúla. Hány évi tüzelőnek lenne elég számotokra?

Művészi munka. Sajnálnám behozni az egyes darabokat.

Ti fűtötök fával? Szereted a cserépkályhát, kandallót, sparheltet?

Forrás: A gyönyörű képeket egy emailben kaptam, sajnos, mindenféle forrásmegjelölés nélkül.