A vidéki lakberendezési stílust kedvelők és az azt nem kedvelők számára sem ismeretlen, hogy Anglia gazdag ország, sokszáz éves múlttal és hagyományokkal. Nem akarom a lakberendezés témáját ennyire anyagi alapokra helyezni, de azért a Maslow piramisból tudjuk, hogy a lakberendezés, az otthonunk esztétikai kialakítására irányuló igények, nem a "legyen tiszta ivóvizem, tudjak mit enni" kategória. Ezt igencsak hangsúlyozni szoktam az éppen felháborodott barátaimnak , - a kinél milyen ízléstelenséget láttak éppen- vita közben. Ugyanis az anyagi lehetőségeken túl, az esztétikus lakberendezés iránti igény és a szép megítélése nagyban függ a szocializációnktól is. Tudom, hogy sokan nőttek fel piros konyhabútorok és sarok padok között a házgyári lakásokban és mára mégis esztétikus otthont alakítottak ki maguk körül, DE azért tagadhatatlan, hogy azoknak sokkal egyszerűbb a helyzete, akik alapból olyan családba születtek, ahol nem álltak kertitörpék és művirágok garmadával a ház körül és a házban. Sokkal könnyebben választja a "jót" az, aki már az anyatejjel szívta magába a jó ízlést, akinél festmények és könyvek voltak a lakásban, akinek a szülei a szocialista silány kínálatból is ki tudták választani az értéket, maguk képére tudták formálni a fellelhető régi tárgyakat.
Ha az egyénre igaz vagy legalább részben igaz a fenti okfejtésem, akkor igaznak kell lennie egy társadalomra, országra nézve is. Tehát röviden leszögezhetjük, hogy az angolok nagy előnyben vannak lakberendezés terén.
Nem tartozom azok közé, akik elvágyódnak Magyarországról, de természetesen megértem az összes indokukat. Ennek ellenére nem gondolom, hogy bárhol külföldön fenékig tejföl lenne az élet és a kerítések sem kolbászból vannak. Mégis szeretek külföldi képeket, otthonokat, városokat is bemutatni, mert azt hiszem sok mindent tanulhatunk még. Tanulhatunk egymástól, vagy tanulhatnánk egymástól, mert van, amit meg mi tudunk nagyon jól. És jó lenne, ha arra mi is büszkék lennénk, ahogy az angolok a teázásukra.
Nem tartozom azok közé, akik elvágyódnak Magyarországról, de természetesen megértem az összes indokukat. Ennek ellenére nem gondolom, hogy bárhol külföldön fenékig tejföl lenne az élet és a kerítések sem kolbászból vannak. Mégis szeretek külföldi képeket, otthonokat, városokat is bemutatni, mert azt hiszem sok mindent tanulhatunk még. Tanulhatunk egymástól, vagy tanulhatnánk egymástól, mert van, amit meg mi tudunk nagyon jól. És jó lenne, ha arra mi is büszkék lennénk, ahogy az angolok a teázásukra.
Eszter személyes fotóit mutathatom most be nektek, melyek Angliában készített.
Zászlófüzérek mindenhol.
Feliratok, zászlók. Van mit nézni, a kínálat meseszerű.
Anyagokban nincs hiány. Azt hallottam, hogy nagyon drágák a textilek. Aki egyedit szeretne és újat, annak mélyen a zsebébe kell nyúljon.
Union Jack mindenhol.
Az angol vidéki lakberendezési stílus minden kelléke egy helyen.
A baldachint és a fehér polcocskát szeretném a kép bal oldaláról.
Az angolkertek, parkok világhíresek. Megtervezettség, mely tökéletes természetességnek tűnik. Megtervezett utak, megannyi növény és szín egy helyen.
Dúsan beöltetett ágyások, a gyep csak kiegészítő elem, mely még hangsúlyosabbá teszi a színek- formák kavalkádját.
Kanyargó utak vezetnek a növények végtelenjébe.
Nem feledjük, hogy idén Olimpiát rendezett a szigetország.
Jártál már Angliában? Hogy tetszett?
Jártál már Angliában? Hogy tetszett?
Köszönöm a fotókat Szabó Eszternek és Pauer Erikának!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése