Nyár az üvegben- Paradicsom aszalás

Akárhányszor meghallom Demjén Ferenc: Elment a vándor című számát, szomorúság, nyár utáni sóvárgás fog el, nem tartozik ez a szám a kedvenceim közé, de sok emlék kapcsolódik hozzá. Nekem ez a szám annyira nyárbúcsúztatós. Lehet, hogy a balatoni táboros nyarakkal függ össze, amikor összebújva lassúztunk az Északi-parton, ha épp nem dübörgött az Ace of Bace. Akkortájt nem törődtünk vele, hogy épp mi a kaja, lehetett lángos, de a borsófőzelék is tökéletes volt, nem érdekelt, hogy milyen lepukkadt az ex- úttörőtábor. A társaság számított, a Balaton, a Nap és persze a mindennapos fürdés. Örömmel sétáltunk le több kilométert a partig, meg sem kottyant, mert útközben annyit röhögtünk. Egész évben kitartottak ezek az élmények, máig kellemes melegséget érzek a szívem tájékán, a káptalanfüredi nyarak kapcsán. A nyár számomra összekapcsolódik a táborozással, nincs nyár tábor nélkül, hogy ez a mondás még felnőttként (felnőtt lettem?) is igaz, egy másik cikk története. Ahogy a nyár elképzelhetetlen tábor nélkül, úgy elképzelhetetlen paradicsom nélkül is. Teljességgel lehetetlen, hogy ne egyek töménytelen mennyiségű paradicsomot minden évben.

Amikor házba költöztünk és még a kertünk inkább hasonlított egy tüzéptelepre, mint egy takaros falusi portára, már akkor is termeltem paradicsomot. Cserépben. A sikerem minimális volt, mert nem tudtam minden nap gondozni, szeretgetni, de már az első évben ettünk néhány saját termést.

Majd ahogy teltek az évek és a birtokunk egyre inkább elnyerte a „tiszta udvar rendes ház” jutalmat, úgy nőtt a megtermelt paradicsom mennyisége, termelt fajtáinak száma. Az élet más területein sem a mennyiségre, hanem sokkal inkább a minőségre törekszünk és így van ez a paradicsomok terén is. Én nem akartam befőzni a dagadó paradicsomokból, nem akartam lecsót lefagyasztani. Arra vágytam, hogy egész nyáron tömhessem magamba a formás, kis koktél paradicsomokat, akár magába vagy a salátának. Így esett, hogy legsikeresebb kertészmutatóm a sárga koktélparadicsom, amiről minden hozzánk betérő ódákat zeng, pedig többen nálunk ettek ilyet életükben először. Olyan édes, akár egy gyümölcs, egy falatra bekaphatja az ember. Ízletes reggeli, sós vajas kenyérrel. Délben salátának tálalom vagy pizzára vagy tésztára, bazsalikommal, mozzarellával vagy kecskesajttal és dióval. Este a teraszon esszük keresztbe felvágva, uborkával, sajttal, kis balzsamecettel. Nem telt el nap, hogy ne ettünk volna a nyáron egy- két villanykörtét, ugyanis így nevezzük a kis sárga tökéletességeket.

Annak ellenére, hogy ettük, hogy főztünk belőle, minden vendégnek csomagoltam egy kis zacskóval mégis maradt mindig sárga koktél paradicsom. Elkezdtem gondolkozni, hogy is tehetném el, hogy télen, ősszel, amikor annyira vágyni fogok a nyárra, a kellemes nyári emlékekre, amikor az Elment a vándor bömböl majd a CD-ből akkor is fel tudjam idézni azt a kellemes édes és egyszerre fanyar zamatos ízt, amit a nyári reggelek adtak, amikor mosatlanul kaptam be néhány szemet.

Így jutottam az aszaláshoz. De ha nyár, akkor csakis a Nap jöhetett szóba. Nagy gáztepsikre rendeztem a félbevágott paradicsomokat, megsóztam őket, majd egy vékony tüll függöny takarásában pihentek a tikkasztó hőségben a szabadban. Nem a tűző napon, hanem inkább a fák árnyékában és minden éjszakára bevittem őket. Négy nap kellett, amikor azok a forró napok voltak. És negyedik nap, színüket vesztve, de minden zamatukat megtartva, sőt felfokozva várták a sorsukat a kicsi paradicsomok. Csatos üvegbe tettem őket. Egy részükre olívaolajat öntöttem és kecskesajtot tettem mellé, ők a hűtőbe kerültek. A másik adagot igazán kiszárítottam, olyan zörgősre ők simán elállnak a kamraszekrényben, de csak főzve lehet majd őket fogyasztani, ízesítenek, zamatot adnak.

Nem kell sok belőle, csak néhány szám. És ott a nyár a számban, akkor is, ha most a vándor elvitte zsákjában a nyár minden ízét. 

 Hogy tetszett ez a bejegyzés? Lenne kedved paradicsomot aszalni?